Ez alkalommal is egy olyan írótól választottam drámát, akinek munkásságában kis szeletet foglalnak csak el ezek a művek.

Nekem a kedvencem A szuzai mennyegző, amely Sütő többi színdarabjához hasonlóan történelmi dráma. Az író i.e 324-be, az ókori Perzsiába kalauzolja az olvasót. Ebben az évben történt, hogy Nagy Sándor birodalmának egyesítése érdekében számos esküvőt tartott öt nap leforgása alatt. A hosszú távon sikertelennek bizonyult asszimilációs próbálkozást megörökítő történet sorai között nagy általános igazságokat olvashatunk.

A Patália hat rövid színdarabját rendezi könyv formájában. A tartalomban olyan érdekes, figyelemfelkető címeket olvashatunk, mint  Lótoszevők, Csoda, A szörny, A lovag meg a kegyese, Kanári, és végül a Patália. Ezek mindegyike rövid, 10-60 oldalas darabok, főleg komédiák. 

A címadó, a kötetben utolsó mű, a Patália nevet viselő 1925-ben írt jelenet.  Alapját a mindenki számára ismert klasszikus Grimm-mese Piroska és farkas adja. Kosztolányi a történet szereplőit egy korabeli színházi kontextusba helyezi át, ahol a grimm-szereplők közösen játszanak egy darabban. A történetben a színházi kulisszák mögött kibontakozik Piroska és a Farkas, a két primadonna közti patália. Végül a vitát nagymama közbelépése oldja fel.  

A mű a Vezér és a Vadász közti beszélgetéssel zárul, amelyben Vadász mondja ki a mű talán legfontosabb gondolatát, amely megfogalmazza Kosztolányi korabeli magyar  közönséggel kapcsolatos kritikáját: 

Vajon mit szólt volna Ádám, ha Lucifer megmutatta volna neki az jövőt megjelenítő színekben a mai 21. századot és problémáit?  Mit vehetünk mi át ma ebből a műből, miért érdekes számunkra? 

Röviden és tömören: 15 felvonásos drámai költemény, emberségdráma, amelyből 10 színen keresztül vonultatja végig az egyes történelmi korokat és fő eszményeit, végül azok bukásait. A mű alapvető kérdése, hogy van-e, és ha igen, mi értelme az életnek. 

Egy kedves tanárom mondta egyszer, hogy ne a szakirodalmakat olvassuk, mert azokból nem lehet tanulni. Irodalmat olvassunk, amik az életet mesélik el. Madách ember tragédiájára szokták mondani, az tartja életben, hogy “minden kor számára érvényes a mondanivalója”, kérdései. Ahogy a mű főhőse, Ádám érzett az egyes történelmi felvonások végén, hasonló érzésekkel állna most az elmúlt hónapok eseményei fölött is, hogy ez bizony problémás. 

(via)

Ahogy Ádám minden csalódása egy eszmében egy másiknak a kiindulópontját jelenti a műben, úgy érezhetjük mi is manapság, hogy átértékelődik biztonságról, bizalomról, élet értelméről alkotott nézeteink. A prioritásaink megváltoznak, a tempónk megváltozik, fókuszpontok áthelyeződnek és egy kicsit rákényszerülünk arra, hogy mi magunk is elgondolkozzunk, mi a cél? Minek van értelme?  Ha hasonló filozófiai kérdések foglalkoztatnak, olvasd el (újra)!